Mindig csodálattal és tisztelettel követtem nyomon a méhek szervezett, szorgos világát. Rég- óta foglalkoztatott a gondolat, hogy a méhészet legyen a hivatásom. Pár éve a gondolatot tett követte és jelenleg munkahelyem mellett méhészkedem. Igyekszem folyamatosan fejleszteni, terjeszkedni mind min?ségi, mind mennyiségi szinten. Rakodó kaptárral, és Hunor-keret mérettel dolgozom. Telephelyem a határnál a B-5 jel? határk?höz, magyar oldalon a Pán-Európai piknikhez, osztrák oldalon pedig St. Margarethen-hez van közel.
Sok szeretettel várok mindenkit, látogasson el hozzám!
Üdvözlettel: Horváth Antal
“Ekkép m?ködnek a méhek, e parányi lények is, a természet törvényivel tanítván, mint tartson rendet egy népes királyság. Van egy királyuk és különböz? munkásaik, kiknek némelyike, mint hivatalnok, otthon felvigyáz más, mint keresked?, künn ügyködik, más, mint vitéz, fullánkkal felfegyverezve. A nyári bársony bimbókon dulong s ragadmányát víg léptekkel viszi, a fejedelem királyi sátorába, ki fönségében sürgve nézi, mint építik zsongva a k?m?vesek az arany tet?ket. A polgári rendek mint gyúrják mézöket, s miként tolongnak nehéz terhükkel a keskeny kapun szegény napszámosok, míg a komoly tekintet? bíró, rideg zúgással, halvány hóhérnak adja által a röst, ásító herét”
Shakespeare
“Ha a méhek elt?nnek a Föld színér?l, az emberi faj csupán négy évvel éli túl” – hangzik az Albert Einsteinnek tulajdonított jóslat.
